Egy angyal és egy démon meséi –Tizenhetedik történet – A bakancslista

Egy angyal és egy démon meséi –Tizenhetedik történet – A bakancslista

– Ez az egyik legszebb város, ahol valaha jártam. Párizs maga a szerelem! Itt vannak ezek a mesebeli macskaköves kis utcák. Hát nem csodálatos? – kérdezi Belader a fagyijába nyalva. Négy gombóc csokoládé olvadozik a tölcsérben, néhány csepp rám is jut belőle.

– De igen – felelem, és megtörlöm a karom.

– Annyi mindent kell látnod! – folytatja lelkesen. – A Szajna partja szerintem tavasszal a legszebb, de előbb nézzük meg a Concorde-teret, onnan nyílik a Tuileriák kertje, és a Champs-Élysées. Ha körbenézel, olyan, mintha a régi kandeláberek, emlékművek és szökőkutak látványa a múltba repítene, nem?

– Ez elképesztő… – sóhajtom lenyűgözve.

– Ez itt a Concorde-híd. Az építéséhez a lerombolt Bastille köveit használták fel. Amikor átkelsz rajta, az elnyomást jelképező köveken lépkedsz szabadon. Ez a kedvenc hidam – nyalja tovább a fagyiját.

– És az micsoda? – mutatok a távolban egy vörösgránit oszlopra. – Olyan, mint egyiptomi obeliszk.

– Mert az – helyesel.

– Az lehetetlen – húzom össze a szemem. – Ezt második Ramszesz építette, és luxori templom bejáratánál áll.

– Csak állt – javít ki Belader. – 1800 körül hozatták ide a Níluson, a Földközi-tengeren, majd a Szajnán át. Egyébként rengeteg ilyen obeliszket találhatsz szerteszét a világban. Van Londonban, Rómában, de New Yorkban, a Central Parkban is. Nézd csak! Kicsit arrébb ott állt a guillotine. Kábé ez a látvány tárulhatott Marie-Antoinette, Danton vagy Robespierre elé élete utolsó percében.

– Ezt most romantikusnak szántad? – kérdezem a homlokom ráncolva.

– Hát igen – rántja meg a vállát. – Vagyis gondolom, az. Nem tetszik? – kérdezi elbizonytalanodva.

– Dehogynem – felelem, mintha biztos lennék a dolgomban, pedig valójában lövésem sincs, ez vajon romantikus-e. De ez valójában nem is számít, mert értékelem a kedvességét. Ízlett az ebéd, tetszett a kockásterítős asztalka, talán kissé még a bor is a fejembe szállt. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tudsz lenni.

– Viccelsz? – kérdezi elképedve. – A romantika a véremben van. Nincs még egy hozzám fogható! Tudod, miért? A világon mindenhol jártam, mindenhez értek, és rengeteg híres embert ismerek lentről személyesen. Olyan sztorikat tudok első kézből, amikről a halandók sosem hallottak! Elmeséljek párat?

– Mindenképpen. Csak előbb tedd fel a laptopot a töltőre, mert lemerült – mutatok a kijelzőre, melyen Párizs képe lassan elsötétül.

– Ez így nem az igazi – mondja Belader gondterhelten, majd lehajtja a gép tetejét és a kockás terítőre mered. – Raziel…

– Igen?

– Ígérd meg, ha vége lesz ennek az egésznek, eljössz velem Párizsba.

– Ha vége lesz ennek a mizériának, bárhová elmegyek veled. Írjunk egy bakancslistát!


Ha tetszett, olvasd el a többi történetet is! Ha van kedved, nézd meg Raziel és Belader első történetét Fejes Rita színművész eladásában!

Megjegyzés küldése

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra. A szükséges mezőket * jelöli.