Egy angyal és egy démon meséi – Tizennegyedik történet – Hétköznapi kísértések

Egy angyal és egy démon meséi – Tizennegyedik történet – Hétköznapi kísértések

Hotelszobánk sarkig kitárt ablakában ülök, és vágyódva nézem a külvilágot. A fák szinte egyik pillanatról a másikra borultak zöldbe, és érzem a frissen sarjadó fű illatát. Szeretem a csendet, békével tölt el, de ami sok, az sok. Esküszöm, már azt is hallom, ahogy két emelettel feljebb egy szú virágmintát rág az éjjeliszekrénybe. Alig várom, hogy Belader visszajöjjön a konyhából, tegnap is talált valami finomságot. Fura, de épphogy kilépett az ajtón, máris hiányzik.

– Miért nem mész ki? Mire vársz még? – A kérdés annyira meglep, hogy majdnem átbillenek a párkányon. A hang ismeretlen, a tulajdonosa a szekrény tetején ücsörög, s onnan lóbálja vérvörös nadrágba bújtatott csontos kis lábait. A teste kicsi, a feje viszont nagy, óriási szeme az egész arcát kitölti, de annyira, hogy orrának, szájának szinte alig maradt hely. – Gyönyörű az idő! Nézd, milyen kék az ég! Virágzik a cseresznyefa! Nem is értem, miért senyvedsz a négy fal között!

– Malum, miért nem hagyod már békén ezt a szerencsétlent? Van elég baja. – Csendül fel egy cérnavékony hangocska a másik oldalamról. Emez a másikhoz hasonló alkattal rendelkezik. Hófehér pantallója csak úgy ragyog az ablakon beszökő fényben, miközben az íróasztal szélén egyensúlyoz, akár egy kötéltáncos. – Nem akar kimenni, nem fog kimenni… Slussz-passz.

– Bonum, ne gimnasztikázzál már megint, inkább nézz rá! – szól le lény a szekrény tetejéről, majd egy ruganyos ugrással a földön terem. – Az arca beesett, kórosan fehér. Bizonyára beteg. Sápadt, mint a hal.

– Akkor gimnasztikázok, amikor akarok, és nem hal, hanem fal. Különben is, minek kell neked mindenbe beleütnöd az orrodat? Neki kell döntenie, és ő úgy döntött, hogy marad, amivel csak egyet tudok érteni.

– Már elnézést, hogy a szavatokba vágok, de miben kell döntenem, és ti kik vagytok, pomogácsok? – érdeklődöm egyik lényről a másikra pillantva.

– Én Bonum vagyok, ő meg Malum – hajol meg a kis tornász, majd a hajlásból kézenállásba lendül. –  Nem vagyunk pomogácsok. Igazából nem tudom, mik azok a pomogácsok. Malum, te tudod?

– Nem – feleli a vérvörös nadrágos, és durcásan kulcsolja össze maga előtt a kezét. – Bizonyára pogácsákat akart mondani. Lehet, hogy éhes. Ha kimenne, ehetne rendes ételt is! Annyi finomság van a kinti világban! – mutat az ablakon túlra. – Édes-krémes sütemények, piték, torták, sós karamell, vajas kalács, csokis muffin… Szereted a csokis muffint? – kérdezi izgatottan, és a párkányra ugrik, majd kényelmesen elhelyezkedik az oldalamon.

– Köszönöm, de nem vagyok éhes – utasítom vissza az ajánlatot, bár tagadhatatlanul megmozdul bennem valami. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára friss kalácsot, arról nem beszélve, milyen jó lenne egy finom kávé, egy olyan igazi, amit géppel főznek!

– Nem éhes, látod? – mondja Bonum a talpára szökkenve, majd felkapaszkodik a függönyön, és a másik oldalamra guggol. – Hiába próbálkozol, nem fog kimenni, tudniillik nem csak magára gondol. Egyébként sem az a típus, akit egy kis sütivel el lehet csábítani, mert nem olyan puhány, mint te!

A sértésre Malum szeme nagyot villan, arca lángba borul, de hamar visszanyeri az önuralmát.

– Nem éhes, ezt elfogadom, de itt a tavasz és most annyi mindent lehetne odakint csinálni! Meg kéne szökni! Lehetne kirándulni, vagy kimehetnénk a parkba napozni, viszünk egy pokrócot, biztos nem lesz kint senki. Óvatosan csináljuk, nem bandázunk, de egy házibulit este azért összeránthatnánk. Ugyan, kinek ártanánk ezzel? Meg különben is, nekünk ne mondja meg senki, hogy mit csinálhatunk, mit nem! Jogom van kimenni! Sütit akarok enni!

– Süti? Azzal még várnod kell! – jelenik meg Belader az ajtónyílásban.

– De jó, hogy itt vagy! – ugrok a nyakába. – Nem tudom, honnan kerültek elő ezek ketten, de az egyik arra akart rávenni, hogy szökjek meg. – Angyalom, te miről beszélsz? Rajtad kívül nincs itt senki! – mondja Belader, aztán a nyitott ablakra téved a tekintete. – Ezt nem hiszem el! Te majdnem kísértésbe estél?


Ha tetszett, olvasd el a többi történetet is!

Megjegyzés küldése

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra. A szükséges mezőket * jelöli.