Egy angyal és egy démon meséi – Ötödik történet – Egy démon legrosszabb napja

Egy angyal és egy démon meséi – Ötödik történet – Egy démon legrosszabb napja

– Tény, hogy sok mindent átéltem emberi testekben rekedve. Lelőttek, leszúrtak, egyszer oroszlánok üldöztek, ráadásul utol is értek, de volt egy, ami ezeknél százszor rosszabb volt! – mondja Belader borzongva. – Érdekel?

– Csupa fül vagyok – felelem, és közben a reggelimet nyammogom. Zabkása, néhány szelet alma, és egy bűnrossz kávé, amit Belader készített nekem.

– Egy pénzügyi tranzakciót kellett tető alá hoznom, amihez egy bankárt kellett elcsípnem, amivel nem is lett volna probléma. Hatvanas, gazdag fószer volt, aki külsőre jól tartotta magát, de belülről sokkal ramatyabb állapotban volt. A gyerekei felnőttek, a felesége elhagyta, és az egyedül töltött évek alatt teljesen megkeseredett. A lakása tele volt puccos bútorokkal, méregdrága festményekkel, de mérhetetlenül magányos volt abban az óriási házban. Az ágyában vagy hatan elfértek volna, de ő mindig egyedül aludt. Akkor is, amikor megszálltam. Úgy terveztem, hogy csak a legszükségesebb időt töltjük együtt. Reggel besétálunk az irodájába, elindítjuk a ciprusi utalást, aztán mindenki mehet a dolgára. Kevinnek hívták, a vezetéknevére nem emlékszem – mereng.

– Ühüm – kanalazom a kását. – És ez rosszabb volt, mint amikor oroszlánok üldöztek?

– Igen, sokkal rosszabb! – jelenti ki, majd elvesz egy szeletke almát, és ropogtatni kezdi. – Jók a fogaim, és ez felbecsülhetetlen dolog! Kevin fogai borzasztóan rosszak voltak. Aznap reggel, amikor elindultunk volna, fogfájás lett úrrá rajtunk. Olyan igazi, mindent elborító fájdalmat képzelj el, amibe még a szemed is belekönnyezik. Kevin egyik foga széttört, és a helyén csupán egy óriási kráter maradt. Megpróbáltam rávenni, hogy az irodában kezdjünk, és csak            aztán menjünk a dokihoz, de hajthatatlan volt. A fájdalom miatt nem tudtam irányítani, ezért beadtam a derekam, hogy az orvoshoz siessünk. Egy nagyon menő limuzinnal mentünk, a fogorvos rendelője is makulátlan volt, a recepciós feltűnően csinos, de ahogy leültünk a váróban, rossz érzés kerített hatalmába.

– De miért? Megéreztél egy másik démont?

– Nem! Olyan nyomasztóak voltak azok a fehér falak, aztán megéreztem azt a szúrós szagot.

– Kén? Kénszagot éreztél? Akkor biztos valami pokoli lény volt ott!

– Nem! Ez más volt! A váróban ültünk. Kevin nyugodt volt, egy üzleti magazint lapozgatott, és mintha nem hallotta volna azt a mélyről jövő, búgó-hörgő hangot. Múltak a percek, és próbáltam magam fegyelmezni, de belül szétvetett az ideg. Már azon agyaltam, inkább lelépek, amikor megszűnt a hang, és az ajtóban megjelent az orvos. Magas, jókötésű férfi volt, de amikor kezet fogtunk, fura érzés futott át rajtam.

– Démon volt? Valami pokolfajzat? – kérdezem izgatottan.

– Nem, és ha nem szólnál bele, akkor esetleg végigmondanám! – pisszeg le Belader. – Leültem a székbe, és miközben az orvos kesztyűt húzott, a szemem sarkából végignéztem a fémtálcára bekészített szerszámokon. Én még ennyi modern kínzóeszközt nem láttam egy helyen! Lucifer biztos örült volna, ha ellopom őket, de nem volt időm ezt rendesen végiggondolni, mert az orvos rám irányította a lámpát, és megkért, hogy nyissam ki a szám. Én mondom neked, sose bízz olyan emberben, aki tűvel közelít feléd! Minden önuralmamra szükségem volt, hogy ne törjem ki a nyakát. Néztem a plexi mögött a szemét, és átfutott az agyamon, hogy megfojthatnám a nyálelszívóval, de végül Kevin hatására engedtem neki, és kinyitottam a szám. Rettenetes volt. Az a hang akkortól már belülről szólt! Úgy éreztem, Kevin koponyájában minden kis csont egyszerre rezeg, vibrál! Üvölteni akartam, de az az ember teledugdosta a számat tamponnal! Az a hang! Te jó ég! Sosem fogom elfelejteni!

– Te most a fúróról beszélsz? – kérdezem kissé meglepődve.

– Hát nem tudom, hogy mi volt az a hang, de a legrémisztőbb, amit valaha hallottam!

– Értem – leteszem az üres tálat az éjjeliszekrényre, és biztatóan Beladerre mosolygok. – De legalább túl vagy rajta.

 


Ha tetszett, olvasd el a többi történetet is!

Megjegyzés küldése

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra. A szükséges mezőket * jelöli.