Egy angyal és egy démon meséi – Első történet – Összezárva

Egy angyal és egy démon meséi – Első történet – Összezárva

Belader az íróasztal mellett, nekem háttal ül, és közben a laptopot veri. Híreket olvas, és közben egy sötétkék reklámtollat kattintgat. Reggel óta ezt csinálja. Kezd az agyamra menni.

– Raziel, szerinted kimehetünk már? – kérdezi felém tekeredve, de nagy sajnálatomra egy pillanatra sem függeszti fel a tollkattogtatást.

– Tudod, hogy nem lehet. Karanténban vagyunk – felelem a kanapéról, fél szemmel továbbra is a tévét bámulva. Egy ideig én is a híreket figyeltem, de annyira felhúztam magam, hogy inkább átkapcsoltam egy főzőcsatornára. Most per pillanat a crème brûlée elkészítésének alapjait ismerem meg. Belemarkolok az ölemben heverő zacskós krékerbe, és elképzelem, hogy valami francia finomságot eszem.

– Nem bírom tovább ezt a bezártságot, és te ráadásul ezeket a gasztróvackokat nézed! Éhes vagyok! Ki kell mennem a szabadba!– nyavalyog, majd feláll a gép mögül és továbbra is a tollat nyomogatva mellém rogy.

– Nincs huszonnégy órája, hogy itt vagyunk – mondom, majd kihasználom a közelségét, előrehajolok, kikapom a kezéből a tollat, és a hátam mögé rejtem.

– Hé! Te mindig mindent tönkreteszel! Add vissza a tollam, vagy ha nem, legalább menjünk ki kajálni! Van itt a közelben egy kis indiai étterem. Mindig kong az ürességtől. Mit nem adnék egy jó kurkumás csirkéért!

– A hűtő tele van kajával és Kendra megmondta, hogy addig nem mehetünk ki, amíg nem szól. Te mit nem értesz ezen? A vírus elszabadult, és azzal tehetjük a legtöbbet, ha nem fertőzünk meg másokat. Amíg nincs gyógymód, ez a gyógymód. Vágod?

– Vágom – morogja Belader kelletlenül. – De olyan végtelenül unalmas itt. Veled.

Felé fordulok, és hosszan, megvető pillantással nézek rá. Belader egyébként sem százas, de amióta kiderült, hogy az összezártságunk akár hetekig is eltarthat, mintha teljesen megkergült volna. Itt vagyunk egy másfél szobás apartmanban, amit nem hagyhatunk el. Az egyetlen szórakozásunk a televízió egyhangú műsora, és az, hogy egymást egzecíroztatjuk. Nem lesz ez így jó, az őrületbe fogjuk kergetni egymást. Valamivel le kell kötnünk magunkat, mielőtt meghibbanunk.

– Tegyük akkor ezt az egészet egy kicsit izgalmassá! – mondom sejtelmesen, mire Belader szája mosolyba, vagy inkább már vigyorba szalad.

– Jóóó! – vágja rá azonnal. – Csak előtte gyorsan lezuhanyozom, egy perc az egész! – ugrik fel a helyről vidáman rám kacsintva.

– Állj csak meg! Egész biztos vagyok benne, hogy félreértesz! – intem le. – Azt mondtad, unalmas velem. Tegyük izgalmasabbá! Mi lenne, ha játszanánk valamit?

– Hűha! – dörzsöli össze a tenyerét csillogó tekintettel. – Üvegezünk? Én kezdek!

– Nem, dehogy! Arra gondoltam, beszélgessünk. Annyi mindent nem tudunk egymásról. Meséltél arról, hogy milyen sok időt töltöttél a Földön, és a pokolból is biztosan akadnak izgalmas sztorik. Megoszthatnád ezeket velem, aztán majd én is mesélek neked arról, hogyan zajlanak a dolgok az angyalok között. Mit szólsz? Így kevésbé lesz unalmas ez az időszak.

– Semmi szex? – biggyeszti le a száját.

– Semmi szex – erősítem meg, majd kikapcsolom a tévét. – Szóval? Benne vagy?

– Hát jó… – terpeszkedik el Belader a kanapén. – De készülj fel, mert millió jó sztorim van, akár ezer évre is elég lesz!

 


Ha tetszett, olvasd el a többi történetet is! Ha van kedved, nézd meg Raziel és Belader első történetét Fejes Rita színművész eladásában!

Megjegyzés küldése

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra. A szükséges mezőket * jelöli.